A baktériumok harmonikus összjátéka a bélben kiegyensúlyozatlanná válhat a helytelen táplálkozás, a különböző gyógyszerek, de a stressz miatt is. És pontosan ezek a változások vezetnek ahhoz, hogy a káros baktériumok el tudnak terjedni, a jótékony és hasznos baktériumok pedig kiszorulnak. De mely baktériumok hasznosak a szervezet számára, és melyek vezethetnek betegségekhez?
A bélbaktériumok az immunrendszer védelmezői
Dr. Jessica Younes (PhD), amszterdami probiotikum-kutató a következőket meséli. „Minél többet tudnánk és tanulnánk a jótékony baktériumokról, annál jobb stratégiákat tudnánk kidolgozni az egészség támogatására. Ezek a jótékony bélbaktériumok segítik az emésztést, vitaminokat és hormonokat is termelnek”. A Bacteroidetes törzsbe tartozó baktériumok hatékonyak a biotin-vitamin bioszintézisében. A biotin hatással van az energia-anyagcserére, az idegrendszerre, a pszichére, a bőrre, a haj minőségére és a nyálkahártyára. Szintén a Bacteroidetes törzsbe tartozó Prevotella nemzetség viszont sok B1-vitamint (tiamin) termel, amely az energia-anyagcsere, az idegrendszer és a psziché, valamint a szívműködés normál működéséhez elengedhetetlen.
De mitől lesznek egyes baktériumok „károsak”? „A mai napig nem tisztázott a tudósok számára, hogy az azonos nemzetséghez tartozó egyes baktériumok (pl. E. coli) miért okoznak problémát a bélrendszerben. Ha a baktériumflóra egyensúlya felborul, a kártékony és kórokozó baktériumok nagymértékben elszaporodhatnak, kiszorítva ezzel az egészséget elősegítő, jótékony baktériumokat. „Ekkor jelentkeznek emésztési problémák” – mondja Dr. Younes. Ha a bélbaktériumok sokféleségét alaposan megvizsgáljuk, akkor rájövünk, hogy a kis bélbaktériumok többsége nagyon hasznos az emésztés és az egészség szempontjából.
Clostridium difficile
A baktériumok egy harmadik csoportja azonban speciális körülmények között okozhat problémát, mivel „megfertőzi” a bélnyálkahártyát, és ezután többek között hasmenéses betegségeket válthat ki. A „fertőzést” vagy kívülről érkező idegen baktériumok okozzák, vagy olyan baktériumok, amelyek normális esetben békésen élnek a bélben, és csak akkor okoznak problémát, ha a bél egyensúlya felborul, például antibiotikum terápia után.
A Clostridium difficile (C. difficile) baktérium általában nem ér el nagy koncentrációt a bélben, és ártalmatlan. A legfontosabb, hogy a többi jó baktérium kordában tartja. Az antibiotikumos kezelés után a C. difficile-t kontrolláló baktériumok maguk is megtizedelődnek, és a kártékony baktérium az antibiotikum elhagyása után különösen gyorsan elszaporodhat, és hatalmas károkat okozhat a bélben, mivel a C. difficile különböző toxinokat termel.
Az úgynevezett A-toxin gyulladást okoz a bélben, és bélbe történő fokozott folyadékürítéshez vezet (= folyékony széklet vagy hasmenés). A B-toxin azonban sokkal veszélyesebb, mert nagy arányban pusztítja a bélnyálkahártya sejtjeit. Sok esetben a C. difficile fertőzés nemcsak hasmenéshez, hanem a végbélgyulladáshoz, úgynevezett pszeudomembranózus kolitiszhez vezet.
Alapos higiénia ellenére a C. difficile fertőzéseket nem lehet elkerülni, mivel ez a csíra spórák képződésével szaporodik. Ezek a spórák ellenállnak a fertőtlenítőszereknek, a hőnek, a savnak és az alkoholnak is. Éppen ezért rendkívül fontos az antibiotikum terápia alatt és után a bélrendszer támogatása speciálisan kifejlesztett probiotikumokkal, amelyek az antibiotikumok által kiváltott hasmenést megfékezik, és különösen hatásosak a hasmenést kiváltó C. difficile baktérium és annak toxinjai ellen.
Élőflórás probiotikumok
A tudósok egyetértenek abban, hogy rendkívül fontos optimális állapotban tartani a bélmikrobiótát. Abból az okból kifolyólag, hogy a jótékony baktériumok elég erősek legyenek a káros baktériumok elleni küzdelemhez és azok kiszorításához. A vastagbélben lévő baktériumok a táplálékkal bevitt szénhidrátokból rövid szénláncú zsírsavakat, például tej-, ecet- és vajsavat termelnek.
Ezek fontos energiaforrásként szolgálnak a bélnyálkahártya sejtjei számára, csökkentik a gyulladást, valamint elősegítik a bélperisztaltikát és az emésztést. A bélflóra „kívülről”, azaz az élelmiszereken keresztül történő pozitív befolyásolásának gondolata már a múlt század elején felmerült.
A bélben lévő jótékony baktériumok akkor szaporodnak el optimálisan, ha olyan táplálékot kapnak, amely számukra különösen alkalmas; ez a prebiotikumok feladata.
Ilja Iljics Metschnikoff (1845-1916) orosz kutató a bolgár lakosság magas életkorát a táplálkozási szokásaiknak tulajdonította. Az étrendjükben sok joghurt és más savanyított vagy erjesztett étel szerepelt. Már akkor is gyanították, hogy a tejsavképző baktériumok (bolgár bacillus) rendszeres fogyasztása pozitív hatással van az egészségre. 1908-ban Ilja Iljics Metschnikoff elnyerte az orvosi Nobel-díjat az immunitás területén végzett munkájáért.
Ennek ellenére még hosszú út vezetett odáig, hogy tudományos körökben elismerjék a probiotikus ételek és különösen az egészséget elősegítő bélbaktériumok pozitív hatásait. Az olyan tejsavas termékekben, mint a joghurt, az író vagy a savanyú káposzta, megtalálható élő baktériumokat probiotikus baktériumoknak neveznek. Az élő baktériumkultúrák, lényegében laktobacilusok és bifidobaktériumok, amelyeket az ételekhez adva erjesztenek, majd egészségjavító hatást fejtenek ki.
Dr. Younes hangsúlyozza, hogy minden probiotikus baktérium nagyon speciális képességgel rendelkezik: „Egyesek különösen nagy mennyiségű tejsavat vagy vitaminokat termelnek a bélben, mások jól gátolják a rossz baktériumok elszaporodását, megint mások pedig lendületbe hozzák az immunrendszert. A tejsav többek között szabályozza a széklet működését és megváltoztatja a bél pH-értékét, így a kórokozó baktériumok nem tudnak tovább hatékonyan szaporodni; következésképpen a probiotikumok hasmenés és székrekedés esetén egyaránt alkalmazhatók.”
A jó hatás előfeltétele azonban, hogy a probiotikus baktériumok élve és megfelelő számban jussanak el a bélbe. Ezért célszerű olyan standardizált, tudományosan tesztelt baktériumkészítményeket szedni, amelyek olyan speciális, robusztus baktériumtörzseket tartalmaznak, amelyek képesek túlélni a gyomor-bélrendszer emésztőnedveinek támadását, és képesek megtelepedni a bélben.
A prebiotikum feladata és hatása
A jótékony bélbaktériumok akkor szaporodnak el optimálisan, ha olyan táplálékot kapnak, amely kifejezetten számukra alkalmas; ez a prebiotikum feladata. A prebiotikum biztosítja, hogy a kis bélbaktériumok elszaporodjanak, otthon érezzék magukat, és így optimálisan tudják szabályozni az emésztést.
A prebiotikumok elősegítik a jótékony bélbaktériumok növekedését. A rostban gazdag, természetes prebiotikumokat tartalmazó ételek fogyasztása beindítja a bélműködést. A prebiotikumok főként a hagymában, a salátafélékben, az articsókában, a spárgában, a cikóriában, a rozsban, a búzában, a zabban, a banánban és az almában lelhetők fel. További lényeges forrás a rezisztens keményítő, valamint a galakto- és fruktooligoszacharidok, amelyeket a bélbaktériumok rövid szénláncú zsírsavakká bontanak le.
Ezek a rövid szénláncú zsírsavak testünk teljesen más részeiben is fontos szerepet játszanak: a butirát nemcsak a bélgátunk számára elengedhetetlen energiadonor, hanem az úgynevezett mikroglia sejtek számára is nélkülözhetetlen „tápanyag”. Ezek agyunk immunsejtjei, amelyek bizonyos értelemben agyunk „szemétlerakóját” is jelentik, amelyek képesek eltávolítani a méreganyagokat a központunkból. Ha a beleink működnek, akkor az agyunk is jól működik (gondolkodás, érzelmek kezelése).
Dr. Younes hangsúlyozza, hogy érdemes egyszerre szedni probiotikumokat, prebiotikumokat és/vagy élelmi rostokat, mivel ezek ideálisan kiegészítik egymást. „A prebiotikum optimális táplálékforrás a bélbaktériumok számára, és serkenti a jótékony baktériumok növekedését. Az élelmi rostokat a bélrendszerünk nem emészti meg, de a baktériumok maguk is képesek anyagcserére, és más, számunkra, emberek számára nélkülözhetetlen, pozitív tulajdonsággal rendelkező anyagot is előállítanak belőlük. A probiotikumok és prebiotikumok tökéletes kombinációjának egyik legjobb példája az anyatej. A szoptatott gyermek az anyatejjel együtt kapja a jótékony baktériumokat és a galaktooligoszacharidokat, ami a baba optimális fejlődését segíti.”
Bélrendszerünk és különösen a benne élő bélbaktériumok nélkülözhetetlenek az egészségünkhöz – de ha a bélrendszer működése károsodik, mert elűztük belőle a baktériumokat, akkor számos betegség kialakulásáért is felelősek. Évezredek óta ismert: A bél az ember számára az, ami a gyökér a fának. Ezt újra tudatosítanunk kell magunkban. Vigyázzunk egészségközpontunkra, hogy az bennünket segítsen!
Hasznos bélbaktériumok
Lactobacillus
Alactobaccilus a Firmicutes törzsbe tartozik; a kifejezés a latin lactis (= tej) szóból származik. Több mint 50 ismert faj termel tejsavat a bélben, és így savas környezetet hoz létre, amely védelmet nyújt számos káros és betegséget okozó baktériummal szemben- Ezért is nevezik őket tejsavbaktériumoknak. A legtöbb tejsavbaktérium más anyagokat is termel, például hidrogén-peroxidot, amely szintén a kórokozók elleni védekezést segíti.
Bifidobaktérium
A bifidobaktérium az Actinobacteria törzsbe tartozik; neve a latin bifidus (= hasított, villa alakú) szóból származik. Tejsavtermeléssel védekeznek a nemkívánatos betolakodók ellen, emellett létfontosságú vitaminokat és enzimeket termelnek. Különösen fontosak az immunrendszer korai fejlődéséhez: a szoptatott csecsemők természetes bélflórája körülbelül 90%-ban bifidobaktériumokból áll.
Patogén vagyis kórokozó baktériumok
Clostridium difficile
A Firmicutes baktériumfajból; a görög kloster (= orsó) szóból; a latin difficile (= nehéz) szóból ered. A C. difficile különösen gyakori a kórházakban; a kórházban kezelt betegek mintegy 20-40%-a kolonizálódik ezzel a baktériummal. A C. difficile elszaporodása a bélben gyakran súlyos hasmenéshez és akár komoly bélgyulladáshoz is vezet.
Staphylococcusok
A Firmicutes törzsből, az ógörög staphyle – (= szőlő) és kokkos (= gabona, mag) szóból ered. A Staphylococcusok különböző típusú fertőzések okozói lehetnek, és alapjaiban egymástól eltérő, különböző tüneteket váltanak ki. A bőrirritáción kívül gyakran okoznak ételmérgezést, amely olyan tünetekkel jár, mint hasi fájdalom, hányinger, hányás, gyomorgörcs vagy hasmenés. A legrosszabb esetben a baktériumok a véráramba kerülhetnek és átvehetik az irányítást.
Ezt vérmérgezésnek vagy szepszisnek nevezik. A vesemedence akut gyulladása esetén a fő tünetek az oldalfájdalom és a láz; hányinger és hányás is előfordulhat.
OMNi-BiOTiC® FLORA plus+
- A hüvelyflóra zavarainak diétás kezeléséhez
- Az intim terület viszketése és égése ellen
- Egyszerű és higiénikus alkalmazás: keverje folyadékba!
- Nincs több kellemetlen folyás!
