Milyen nap van ma? Hol is vagyok? Ismernem kéne ezt a személyt, aki velem beszélget? A demenciában szenvedő betegek gyakran nem tudnak ezekre és hasonló kérdésekre válaszolni, mivel betegségük óhatatlanul előrehaladt. A 65 év feletti nők 10%-át és a férfiak 6%-át érinti a súlyosbodó feledékenység, az Alzheimer-demencia pedig az életkor előrehaladtával egyre gyakoribbá válik. Már régóta bizonyított, hogy a bél és az agy szoros kapcsolatban áll egymással. Milyen hatással lehet a mikrobiom az Alzheimer-kórra? Prof. Dr. Dietmar Fuchs az alábbi interjúban válaszol izgalmas kérdésekre.
bauchgefühl: Öregedő társadalomban élünk, és ennek következtében várható, hogy a közeljövőben egyre több személyt érint majd a demencia. Röviden ismertetné olvasóinkkal, hogy mit jelent ez a betegség?
Prof. Dr. Dietmar Fuchs: Az Alzheimer-demencia az agy progresszív betegsége, amely során a szerv szó szerint lebomlik. az agy idegsejtjeinek száma csökken és ezáltal a szellemi kapacitás is romlik. Kezdetben csak enyhe feledékenység jelentkezik, de az évekig tartó folyamat oda vezethet, hogy a beteg elveszíti a térbeli és időbeli tájékozódó képességét, sőt, a családtagokat sem ismeri fel. Az Alzheimer-demenciát és a demenciát gyakran szinonimaként használják, de a két kifejezést meg kell különböztetni egymástól. A demencia gyűjtőfogalom azokra a betegségekre, amelyek a szellemi képesség romlásával párosulnak, és így hátráltatják a betegeket a mindennapokban. Az Alzheimer-demencia a demencia leggyakoribb típusa.
Az érintettek mintegy 60%-a szenved Alzheimer-demenciában, és mintegy 20%-a vegyes formában, amelyben az Alzheimer-demencia mellett más betegség is jelen van. Az Alzheimer-kórra jellemző, hogy 65 évesnél idősebbeknél fordul elő – az érintettek száma az életkor előrehaladtával rohamosan nő –, valamint az agyban bekövetkező sajátos elváltozások is. A fehérje lerakódása úgynevezett plakk képződéshez vezet, amelyek az idegsejtek és az agyi erek külső oldalán halmozódnak fel. Ez korlátozza az idegműködést, valamint az agy oxigén- és energiaellátását.
bauchgefühl: Ön vegyészdoktori tudományos fokozattal rendelkezik, és 40 éve tanulmányozza többek között az immunrendszert és a neurodegeneratív betegségek, például az Alzheimer-demencia laboratóriumi diagnosztikáját. Mi módon járul hozzá a kutatás az Alzheimer-kór szélesebb körű megértéséhez?
Prof. Dr. Dietmar Fuchs: Számos neurológiai betegség – például az Alzheimer-kór – esetében köztudottak a fő tünetek, a betegség szakaszai és annak lefolyása. Továbbá ismerjük a fokozatos memóriavesztés okait, nevezetesen az agy strukturális elváltozásai. Gyakran feltételezik azonban, hogy a betegség abban a szervben alakul ki, amelyben a változások bekövetkeznek – ebben az esetben az Alzheimer-demencia az agyban. Az Alzheimer-kóros betegeknél azonban nem az agyat vizsgáljuk, hanem körülbelül 20 évvel ezelőtt kezdtük el a laboratóriumi diagnosztikát, beleértve a szérumot is (megjegyzés: a szérum a vér folyékony összetevője).
Kiváncsiak voltunk arra, hogy azonosítani tudjuk-e a szérum különböző biomarkereit vagy összetevőit, amelyek jellemző módon megváltoznak az Alzheimer-kórban szenvedő betegeknél. Bebizonyosodott, hogy többek között a neopterin szintje emelkedik, valamint a megnövekedett neopterinszint összefügg a gyengébb kognitív teljesítménnyel.
A neopterin, az immunrendszer egyes sejtjei (pl. a fagociták vagy a dendritikus sejtek) által termelt jelzőanyag, szintén képes tovább serkenteni a gyulladásos folyamatokat az egész szervezetben. Ez a felfedezés megerősítette, hogy a túlműködő immunrendszer szerepet játszhat az Alzheimer-kór kialakulásában.
bauchgefühl: A bélrendszer köztudottan az immunrendszer fontos székhelye, ugyanis a szervezet immunsejtjeinek 80%-a itt található, és többféle módon szabályozza a védelemi funkciókat. Ez arra utal, hogy a magasabb immunparaméterek a mikrobiom és a bélrendszer változásai miatt alakulhatnak ki. Milyen egyéb összefüggéseket lát a bélrendszer és az Alzheimer-demencia között?
Prof. Dr. Dietmar Fuchs: Laboratóriumunkban további érdekes eredményekre jutottunk, méghozzá, hogy a neopterin megnövekedett szintje, azaz az immunrendszer túlműködése a triptofán fokozott lebomlásával jár együtt. A triptofán esszenciális – azaz a szervezet számára feltétlenül szükséges – aminosav, amely az idegrendszerben szerotonin és melatonin hírvivő anyagokká alakul át. Az Alzheimer-kóros betegeknél különösen a szerotonin nevű hírvivő anyag csökken az agyban, ami logikusan magyarázható a triptofán előanyagának fokozott lebomlásával.
A triptofán kevesebb előfordulása többek között abból adódik, hogy ez az aminosav a gyulladásos folyamatok során egyre inkább lebomlik. A szervezet így próbálja megakadályozni a kórokozók elszaporodását. Ezeket a folyamatokat a tudomány már évek óta ismeri – de kutatócsoportunk olyan felfedezést tett, amely új irányt adhat az Alzheimer-demencia kutatásának és terápiájának: Megmértük a neopterin és a triptofán szintjét a vérben és az agy-gerincvelői folyadékban.
Ez utóbbit „idegfolyadéknak” is nevezik, ez áramlik az agy és a gerincvelő körül, és az Alzheimer-demencia esetében ez az a testfolyadék, amely közvetlenül érintkezik a beteg szervvel. Kimutatták, hogy a neopterin és a triptofán nagyon egyenlőtlenül oszlik el mindkét testfolyadékban – azonban e két anyag mennyisége nagyobb a vérben, mint az agyban. Számunkra ez volt az első fontos jelzés arra, hogy az Alzheimer-kórban vannak olyan agyon kívüli folyamatok, amelyek komoly változásokat okoznak a szervezetben, és szerepet játszhatnak az Alzheimer-kór kialakulásában vagy progressziójában.
Azt, hogy a bél és a mikrobiom fontos kiindulópontok, már a megváltozott triptofánszint is mutatja: az emberi szervezet nem képes saját maga előállítani ezt az esszenciális aminosavat. Ezért vagy a táplálékkal kell bevinni, és a bélben kell felszívódnia – vagy a bélbaktériumoknak kell előállítaniuk. Ha a bélműködés károsodik vagy a mikrobiom összetétele megváltozik, akkor ez döntő hatással van a triptofánszintre. A bélrendszer és a mikrobiom szerepe az Alzheimer-kór kialakulásában és fejlődésében azonban sokkal nagyobb lehet.
A megváltozott bélflóra és a megzavart béláteresztő képesség (megjegyzés: a bélfal megváltozott áteresztő képessége; áteresztő bél szindróma) alapján a bélben csendes gyulladás alakulhat ki, amely szisztémás gyulladássá alakul, és az agyban zajló gyulladásos folyamatok kialakulásában is szerepet játszhat. Ezek a bélből kiinduló, az egész szervezetre kiterjedő gyulladások magyarázatot adhatnak az immunrendszer magas aktivitására – és egyúttal új terápiás megközelítést is jelentenek, például a bélflóra probiotikumok segítségével történő erősítését.
bauchgefühl: Leblhuber professzorral, egy neves linzi neurológussal együtt már számos tanulmányt publikáltak az Alzheimer-demencia témájában, ahol az agyon kívül eső laboratóriumi paramétereket vizsgálták. Az Alzheimer-kutatás nemzetközileg elismert folyóiratában nemrégiben megjelent tanulmányban mindketten azt vizsgálták, hogy a probiotikumok alkalmazása milyen hatással lehet az Alzheimer-kóros betegekre. Milyen felismerésekre jutott e tudományos munka révén?
Prof. Dr. Dietmar Fuchs: Az immunaktiváció biomarkereit, azaz a neopterint és a triptofán lebomlását, a bélgyulladás egyik markerét (zonulin) és a mikrobiom összetételét vizsgáltuk mintegy 20 Alzheimer-demenciában szenvedő beteg székletében, mielőtt és miután a betegek négy héten keresztül egy speciális gyulladáscsökkentő probiotikumot kaptak.
A probiotikus kezelés befejezése után azt tapasztaltuk, hogy a zonulin szintje csökkent, ami a bélgyulladás enyhülését jelzi. A triptofán-anyagcserét is pozitívan befolyásolták, és emellett a bélmikrobiom javuló összetételét is dokumentálták: A Faecalibacterium prausnitzii, az egyik legfontosabb gyulladáscsökkentő bélbaktérium számának jelentős növekedését mutatták ki.
Már most elképzelhető, hogy a probiotikumok lassíthatják a felejtés előrehaladását, és új terápiás lehetőséget jelenthetnek.
Az elmúlt évek eredményei arra utalnak, hogy a mikrobiom összetétele összefüggésbe hozható az Alzheimer-kór kialakulásával és különösen annak előrehaladásával. Természetesen az olyan ismert tényezők, mint a genetika és az életkor mindig is alapvető jelentőséggel bírnak az Alzheimer-demencia kialakulásában, de lehetnek olyan további kritériumok, amelyek miatt egyes személyeknél a betegség korábban vagy gyorsabban alakul ki.
A mikrobiom és a demencia közötti pontos összefüggés tudományos bizonyítása még nem történt meg széles körű kutatások során, de nincs kizárva, hogy a probiotikumok lassíthatják a feledékenység előrehaladását, és új terápiás lehetőséget kínálnak.
bauchgefühl: Nagyon köszönjük az izgalmas beszélgetést!
