Milyen kapcsolat van a bélrendszer működése és az érzelmi világunk változásai között? Milyen hatással van a mikrobiom a mentális egészségre? Milyen szerepet játszhatnak a probiotikumok? Mit tehetünk szorongás, depresszió idején?
Anita Frauwallner beszélgetett Prof. Dr. Eva Reininghaus szakértővel a Grazi Orvosi Egyetem (Medizinische Universität Graz) Pszichiátriai és Pszichoterápiás Tanszékéről, aki kutatómunkája során új ismeretekre tett szert a probiotikumok pszichiátriai alkalmazásáról.
Anita Frauwallner:
Intenzíven foglalkozik pszichénk különböző betegségeivel, különösen a bipoláris zavarokkal és a depresszióval, szorongással nemcsak a Grazi Orvosi Egyetemen végzett mindennapi klinikai munkája során, hanem mindenekelőtt a kutatási tevékenysége révén. Gyakran hallunk barátainktól vagy családtagjainktól egy-egy elejtett megjegyzést, hogy „ma olyan depressziós vagyok”. Mi is pontosan a depresszió?
Prof. Eva Reininghaus: Mindenkinek lehetnek hangulatingadozásai; teljesen normális, hogy egyik nap jobb vagy netán rosszabb kedvünk van. Képzeljük csak el, milyen lenne, ha mindig ugyanolyan hangulatban lennénk. A valódi depresszió fő tünete a nyomott kedélyállapot és szorongás. A gyakorlatban a hangulat időbeli változását úgynevezett Mood Charts, azaz hangulatnapló segítségével mérjük. A depresszió további fő tünetei közé tartozik a hobbi és más, korábban kedvelt tevékenységek iránti öröm vagy érdeklődés elvesztése (anhedónia), illetve az energia és a lendület hiánya.
Ha e fő tünetek közül minimum kettő legalább 14 napon át jellemző, akkor joggal gyanakodhatunk arra, hogy depresszióról beszélünk. Azonban számos másodlagos tünet van, amelyek közül legalább kettőnek jelen kell lennie ahhoz, hogy valóban diagnosztizálni lehessen a depressziót. Az egyik ilyen tünet, amely nagymértékben befolyásolhatja az életminőséget, az a koncentrációs képesség gyengülése: a páciensek úgy érzik, már nem tudnak elolvasni egy hosszabb újságcikket vagy követni egy beszélgetést. A koncentrációs képesség fejlődése szintén nagyon fontos tényező a munkába való gyors visszatéréshez.
Nemcsak az érzelmek hatnak a bélrendszerre, hanem a bélrendszer is hatással van az érzelmeinkre.
Anita Frauwallner: A depresszióval és szorongással kapcsolatban számos kutatás zajlott és folyik ma is. Vannak egyértelmű kiváltó okok, amelyeket meg lehet nevezni?
Prof. Eva Reininghaus: A depressziót és szorongást kiváltó ok nagyon összetett. Azt azonban tudjuk, hogy a genetikai hajlam szerepet játszik, de nincs egy olyan gén, amely ebben a tekinteteben meghatározó lenne. Az élet során átélt trauma vagy pszichológiai stressz szintén kiválthatja, akárcsak az akut és krónikus stresszfaktorok. Érdekes módon a gyermekkori alultápláltság is kiváltó ok lehet.
Jelenleg a genetika és az epigenetika (megjegyzés: azt vizsgálja, hogy mely tényezők befolyásolják és határozzák meg a génaktivitást és ezáltal a sejtfejlődést, azaz milyen “környezeti hatások” szabályozzák, hogy mely gének mikor és milyen mértékben kapcsolnak be és ki), valamint az oxidatív stressz területén folytatnak kutatásokat.
A krónikus gyulladás nagyon érdekes és fontos. Feltételezhető, hogy a depresszió és a mániás depressziós betegség fázisait egy alacsony fokú gyulladás, egy hideg gyulladás tarja fenn, és újra és újra kiválthatja, ezért ezek a gyulladások újra aktiválódnak a szervezetben.
Nagyon érdekes az elhízás és a mentális betegségek kialakulása közötti összefüggés. A pszichiátriában nagyon gyakran fordulnak elő metabolikus kísérőbetegségek, számos érintett túlsúlyos vagy elhízott, cukorbeteg vagy szív- és érrendszeri problémákkal küzd, és ez nem csak a gyógyszerek miatt van így.
Egyes tanulmányok azt tárgyalják, hogy azok a fiatalok, akik a mentális betegségek kockázati csoportjába tartoznak, nagyobb valószínűséggel túlsúlyosak, és így már egy alacsony fokú gyulladás jelentkezik náluk, mivel ez is összefügg az elhízással. Ezért gyanítható, hogy az elhízás és a mentális betegségek gyulladásos folyamatai erősítik egymást. Ismert például, hogy a depressziós, szorongásos betegségben szenvedő, túlsúlyos személyeknél a mentális betegség lefolyása lényegesen rosszabb.
Anita Frauwallner: Ezeket a hideg gyulladásokat számos, a bélből kiinduló és magát a szervet és az egész szervezetet megterhelő különböző betegségekkel kapcsolatos kutatásból ismerem. Ezek a bélgyulladások a bélnyálkahártyán áteresztő bélt okoznak, amelynek következtében káros anyagok és méreganyagok szűretlenül juthatnak be a szervezetbe, akár az agyba is. Milyen összefüggéseket lát a bélrendszer és az agy között, és mi köze van a bélrendszernek a depresszió, a szorongás kialakulásához?
Prof. Eva Reininghaus: Széles körben elterjedt nézet, hogy az agy gondolkodik, a bél pedig emészt. Időközben azonban tudjuk, hogy a bél is „gondolkodik”: ez a szerv több millió idegsejtet tartalmaz, és ezt a bélben lévő úgynevezett bélrendszeri idegrendszert (ENS) bélagynak is nevezik. Az ENS feladata igen sokrétű: a tápanyag-összetétel elemzése, a különböző anyagok felvételének és kiválasztásának koordinálása, valamint a táplálék szállítására szolgáló különböző körfolyamatok irányítása.
Valamint a bél-agy tengely szabályozza a gátló és gerjesztő anyagok, például a szerotonin vagy a noradrenalin egyensúlyát. A szerotonin, avagy boldogsághormon, 95%-ban a bélben képződik. A feji és a bélagy tehát kölcsönös kapcsolatban áll egymással: ez a kétirányú kommunikáció többek között az idegeken, a véren és a hormonokon keresztül működik.
A feji és a bélagy sokféle módon érintkezik egymással – és mindkét irányban.
Azt is tudjuk, hogy a stressz károsítja a beleket, illetve a bélnyálkahártyát, és áteresztővé teszi azt (áteresztő bél szindróma). A bélnyálkahártya károsodása a mikrobiomra is hatással van, ami a mentális betegségekben szenvedő betegeknél abban mutatkozik meg, hogy csökken a bélbaktériumok diverzitása.
Így többek között a neurotranszmitterek termelődése is megváltozik. A mikrobiom megváltozását 32 bipoláris zavarban szenvedő beteggel végzett vizsgálatunkban is ki tudtuk mutatni. A különböző baktériumtörzsek kevésbé voltak jelen a mentálisan egészséges személyekhez képest, és minél tovább tartott a betegség, annál kisebb volt a mikrobiom diverzitása.
Számomra nagyon érdekes téma a bélflóra hatása a mikroglia sejtekre. Ezek a speciális sejtek úgymond a „szemétgyűjtő” sejtek az agyban, és a mikrobiom irányítja mind az érést, mind az aktiválódást. Összefoglalva, kijelenthetjük, hogy a mikrobiom hatással van a hangulatunkra.
Anita Frauwallner: Kutatásával kezdi betölteni ezt a hiányt, és jelenleg klinikai munkát végez, hogy vizsgálja a speciális gyulladáscsökkentő törzseket tartalmazó probiotikumok hatását különböző pszichiátriai betegségekben szenvedő személyeknél. Eddig milyen kutatási eredmények születtek?
Prof. Eva Reininghaus: Korábban említettem, hogy a pszichiátriai betegség utáni koncentrációs és kognitív képességek hiánya sok beteg számára komoly akadályt jelent a normális életbe való visszatérés útján. Ezért egy próbavizsgálatot végeztünk, amelyben 25 bipoláris zavarban szenvedő betegnek három hónapon keresztül gyulladáscsökkentő baktériumtörzseket tartalmazó probiotikumot adtunk. A betegek mind az úgynevezett euthimikus fázisban (azaz semleges hangulati állapotban) voltak.
A probiotikumok alkalmazásának kezdetén, majd egy és három hónap elteltével különböző memóriateszteket végeztünk, és ezek kiértékelése során megállapítottuk, hogy az agy teljesítménye nőtt – olyan mértékben, ami engem is igen meglepett.
A teszteket a gondolkodási és problémamegoldó képesség, a feldolgozási sebesség és a kognitív rugalmasság mérésére használtuk, és pácienseink a legtöbb területen komoly fejlődést mutattak. Pozitív mellékhatásként az emésztés is javult számos vizsgált személynél. Természetesen ezt továbbra is tesztelni kell, mivel a vizsgálat nem volt vak, azaz az érintettek tudták, hogy melyik készítményt kapják, és nem volt placebocsoport sem.
