A spermidin a sejtmegújító folyamat, az autofágia hatékony aktivátoraként a „fiatalság kútjának tekinthető. A mikrotápanyagot, amely kémiailag a poliaminok közé tartozik, a szervezetben a bélbaktériumok termelik. A spermidin azonban a táplálékkal is felszívódhat. Tanulmányok azt mutatják, hogy a kívülről bevitt spermidin és a szervezet saját mikrobiomjából származó spermidin hatása kiegészíti egymást.
Mi az a spermidin?
Kémiai értelemben ez a mikrotápanyag a poliaminok közé tartozik. A spermidin az autofágia hatékony aktivátorának tekinthető. Ez egy olyan sejteken belüli újrahasznosítási folyamat, amelynek eredményeképpen az elöregedett sejtek megújulnak, és ezáltal helyreáll az aktivitásuk [1]. A legújabb tanulmányok alátámasztják ezt az elképzelést, és azt mutatják, hogy ennek a poliaminnak a spermidinben gazdag étrenddel történő fokozott bevitele csökkenti a szív- és érrendszeri betegségekkel összefüggő általános halálozási arányt.
Hol található a spermidin?
A szervezet saját spermidin-termelésén kívül a spermidinben gazdag ételek és a bélmikrobiom tekinthető a legfontosabb forrásnak. Az olyan poliaminok, mint a spermidin, mindenféle élelmiszerben nagy koncentrációban megtalálhatók. A búzacsíra jól ismert növényi forrás.
Jelenleg nincsenek hivatalos ajánlások a spermidin napi bevitelére vonatkozóan, de klinikai vizsgálatok szerint napi 1-6 mg optimális kiegészítés [2]. Az életkor előrehaladtával a szervezet egyre kevesebb spermidint termel saját maga [3], ezért van értelme táplálék-kiegészítő formájában szedni.
A spermidin felszívódása a szervezetben
Az élelmiszerrel vagy táplálék-kiegészítőkkel bevitt spermidin gyorsan felszívódik a bélben, így a poliaminok nagy része már röviddel az étkezés után eltűnik a bélből. A molekuláris mechanizmus, azaz a külsőleg bevitt poliaminok bélből a vérbe való felszívódásának pontos módja még nem tisztázott egyértelműen. Feltételezhető, hogy a vékonybél első szakaszából, a nyombélből passzív diffúzióval jutnak a szervezetbe.
Az alternatív megközelítések feltételezik, hogy a poliaminokat a bélnyálkahártya különböző hámsejtjei egy szigorúan szabályozott aktív transzportfolyamat révén veszik fel [4], vagy a felvétel úgynevezett endocitózis útján történik – azaz a sejtmembrán azon részének invaginációja révén, amelyhez a spermidin hozzátapadt.
Ezek a megközelítések arra utalnak, hogy a spermidin szervezetbe történő felvételében sejtspecifikus mechanizmusok játszanak szerepet, amelyeket még részletesebben le kell írni.
A bélbaktériumok fontos spermidin-termelők
A bélbaktériumok által termelt spermidin szintén ugyanezen a helyen szívódik fel a szervezetbe. A mikrobiom sejtes mechanizmusai szabályozzák a poliamin termelését [5]. A bélbaktériumok által termelt, autofágiát kiváltó spermidin egy kísérletsorozatban képes volt csökkenteni a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát egereknél.
Ezek a jótékony baktériumok növelhetik a putreszcin, a spermidin prekurzorának termelését a bélben. Egy vizsgálat azt is kimutatta, hogy azoknál az embereknél, akik poliamin-termelő mikrobákat tartalmazó joghurtot ettek, javult az endothelfunkció (megjegyzés: az endothel a vér- és nyirokerek belső felszínén lévő sejtréteg). A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a poliamin-termelő baktériumok fogyasztása csökkenti az érelmeszesedés kockázatát [1].
A spermidinnel dúsított táplálékot fogyasztó egereknél az öregedés jelei jelentősen csökkentek a legmagasabb koncentrációjú csoportban [6].
Más egereket olyan probiotikus baktériumokkal kezeltek, amelyek képesek poliaminokat termelni. Az ellátott bélbaktériumok poliamin-ellátása a krónikus gyulladás jeleinek egyértelmű csökkenéséhez és az állatok életének hosszabbodásához is vezetett [7].
Források:
[1] Matsumoto, Mitsuharu et al. “Endothelial Function is improved by Inducing Microbial Polyamine Production in the Gut: A Randomized Placebo-Controlled Trial.” Nutrients vol. 11,5 1188. 27 May. 2019, doi:10.3390/nu11051188
[2] Schwarz, Claudia et al. “Safety and tolerability of spermidine supplementation in mice and older adults with subjective cognitive decline.” Aging vol. 10,1 (2018): 19-33. doi:10.18632/aging.101354[3] Muñoz-Esparza, Latorre-Moratalla et al. “ Polyamines in Food” Frontiers in Nutrition vol. 6 (2019): 108. doi:10.3389/fnut.2019.00108
[4] Milovic, V. “Polyamines in the gut lumen: bioavailability and biodistribution.” European journal of gastroenterology & hepatology vol. 13,9 (2001): 1021-5. doi:10.1097/00042737-200109000-00004
[5] Thomas, T, and T J Thomas. “Polyamines in cell growth and cell death: molecular mechanisms and therapeutic applications.” Cellular and molecular life sciences : CMLS vol. 58,2 (2001): 244-58. doi:10.1007/PL00000852
[6] Soda, Kuniyasu et al. “Polyamine-rich food decreases age-associated pathology and mortality in aged mice.” Experimental gerontology vol. 44,11 (2009): 727-32. doi:10.1016/j.exger.2009.08.013
[7] Matsumoto, Mitsuharu et al. “Longevity in mice is promoted by probiotic-induced suppression of colonic senescence dependent on upregulation of gut bacterial polyamine production.” PloS one vol. 6,8 (2011): e23652. doi:10.1371/journal.pone.0023652
