Időskori demencia
Az orvosi kutatásban komoly fejtörést okoz az a felejtés és a demencia. E betegség kezelésében továbbra is valódi áttörések várhatók. Az orvostudomány tudja, milyen megelőző intézkedésekkel lehet kézben tartani vagy megállítani ezt a lappangó folyamatot. Segíthetnek például a társasjátékok, az olvasás, új nyelvek tanulása és a tánc is.
A szakirodalomban egyre gyakrabban jelennek meg bizonyítékok arra, hogy a bélflóra és a mikrobiom szerepet játszik az agy demenciás leépülési folyamatokban. Osztrák orvosok, például Dr. Friedrich Leblhuber egyetemi profasszor, élen járnak a kutatásban.
Prof. Leblhuber neurológiai és a pszichiátria szakembereként dolgozik Linzben, munkássága különösen a neuropatológiai folyamatokra fókuszál. “A mikrobiomkutatás fejleményei lenyűgözőek” – mondja a “Bauchgefühl” magazinnak adott interjúban, többek között egy tanulmány eredményeit érti, amelyet a neves “Neural Transmission” tudományos folyóirat publikált. Ebben a kutatásban a Linzi Állami Ideggyógyászati Klinika, az Innsbrucki Orvostudományi Egyetem és a németországi Limburgban található Biovis Intézet munkatársainak közös munkája során elemezték a demens betegek gyulladásos markereit.
A csendes gyulladás felfedezése
Hogyan működik? Speciális laboratóriumi módszerek és a géntechnológia teszi lehetővé pl. a betegek székletmintáinak elemzésével. Többek között ezekkel a módszerekkel analizálhatók az úgynevezett gyulladásos markerek. Információt nyújtanak arról, hogy zajlanak-e (és ha igen, milyen mértékben) gyulladásos, de tünetmentes folyamatok a szervezetben. Mivel ma már számos adat utal arra, hogy összefüggés van a fertőzések és az agy leepülési folyamatai között, prof. Leblhuber és munkatársai megvizsgálták ezeket a paramétereket demenciában szenvedő betegeknél. „Eredményeink, melyek a tudományos világban nagy érdeklődésnek örvendtek, azt mutatják, hogy a székletben a megnövekedett gyulladásos paraméterek szignifikánsan fordított összefüggésben vannak a szérum alacsony triptofán-tirozin- és fenilalaninszintjével” – számol be a neurológus. „43 Alzheimer-kórban szenvedő beteg vizsgálata kivétel nélkül megfelelő eredményt hozott: az alfa-1-antitripszin és a kalprotektin szintje – melyek paraméterei a gyulladásos folyamatoknak – jelentősen megnőtt. Ugyanakkor a gyulladáscsökkentő Faecalibacterium prausnitzii baktérium csökkent értéke minden esetben bizonyítható volt.”
Vírusok és baktériumok elleni védekezésben az immunrendszer specifikus sejtek, például leukociták és limfociták segítségét veszi igénybe.
A bélgyulladások gyengítik a bélbarriert. Ennek eredményeként a szennyező anyagok bejutnak a véráramba, és a gyulladásos sejtek behatolhatnak a test egyéb részeibe.
Áteresztő bél szindróma
Ez bonyolultnak hangzik, és végül is valóban az is. Az orvostudomány azonban már régóta ismeri a “csendes” fertőzések jelentőségét a betegségek előfordulása során. Így mutatták ki 1999-ben például, hogy a vérváladékban ugyanazok a gyulladásos anyagok vannak jelen mint a reumatikus gyulladással járó ízületekben, amelyek először blokkolják a szívkoszorúereket, majd szívrohamhoz vezetnek. Az elmúlt tíz év kutatásai során új tényezőket vettek észre: a zavart szenvedett bél (áteresztő bél szindróma) a megváltozott bélflórával és károsodott hámsejtekkel, valamint annak hatásaival a bél-agy tengelyre.
Az áteresztő bél szindróma vagy (lyukas bél), orvosi értelemben pedig „zavart szenvedett bélbarriert jelent. Amikor a béltraktus nyálkahártyája a gyulladás miatt átjárhatóvá válik, a szennyező anyagok a véráramon keresztül az egész szervezetben elterjednek, beleértve a központi idegrendszert (KIR), és így az agyat is. A áteresztő bél szindróma kifejezést először az 1990-es években egy kiadványban említették meg. A sérült bélbarrier különböző betegségekkel társulhat, kezdve az elhízástól, a cukorbetegségtől a demencián át egészen a lisztérzékenységig és a májkárosodásig. Ezt ma már a hagyományos orvostudomány is valószínűnek tartja.
Alzheimer-kór és bélflóra: A belek gyulladása megváltoztatja az agy működését
A bélnyálkahártya felülete több mint 400 négyzetméter. Szabályozza a szervezetben a tápanyagok felszívódását és a potenciális kórokozók elleni védekezést. E mechanizmusok működése többek között a bélhámsejtek közötti „kötőanyagoktól”, az úgynevezett „sejtkapcsoló struktúráktól” függ. Amennyiben az immunrendszer komplex szignálláncában zavarok lépnek fel, abban az esetben a kórokozókat többé már nem ismerik fel, és a védekezési folyamatok kudarcot vallanak , a belek még azoknak az anyagoknak is átjárhatóvá válnak, amelyeknek nem lenne szabad a táplálékkal bejutniuk a szervezetbe: káros csírák, toxinok vagy allergének. A bélflóra változásai fontos szerepet játszanak ezekben a káros folyamatokban.
Univ.-Prof. Dr. Friedrich Leblhuber, linzi neurológiai és pszichiátriai szakember
Prof. Leblhuber magyarázza a gyenge immunrendszer központi idegrendszerre gyakorolt lehetséges hatásait: „Az áteresztő bél szindrómát helyi gyulladásos folyamatok okozzák. A gyulladásos sejtek véráramba jutása ezután a test más, perifériás régióiban is krónikus fertőzéseket okoz. A gyulladásos kaszkád valószínűsíthetően az autonóm idegrendszeren keresztül az agy központi ideggyulladásával fejeződik be, amely Alzheimer-kórban szenvedő betegeknél az egyik korai, észlelhető jelnek számít. Ez a folyamat már évtizedekkel az első tünetek megjelenése előtt elkezdődhet. Kiindulópontja az áteresztő bél, amelyet bizonyos paraméterek – például a székletben lévő kalprotektin megnövekedett koncentrációinak – elemzésével követhetünk nyomon. Egy svéd kutatócsoport egyértelműen állítja, hogy vizsgálataik szerint az Alzheimer-kór és más neurodegeneratív betegségek kialakulása a mikrobiomhoz köthető.”
Probiotikus beavatkozás előnyei
Prof. Leblhuber is valószínűnek tartja, hogy a speciális gyulladáscsökkentő probiotikus baktériumokkal végzett terápia kiváló hatással lehet a gyulladásos folyamatokra. Ezt alátámasztó eredmények már elérhetők állatkísérletekből, valamint saját, betegekkel végzett vizsgálatokból. Probiotikumok alkalmazása képes lehet megváltoztatni a génexpressziót az agykéregben és csökkentheti a gyulladást. Mivel a mikrobiomban bekövetkező változások és a gyulladással összefüggő károsodások egy olyan neurodegeneratív betegség során, mint az Alzheimer, már rendkívül korán jelentkeznek, a lehető legkorábban megkezdett probiotikus terápia hasznos lehet. Ezt a szakértők körében időközben széles körben elterjedt feltételezést jelenleg további vizsgálatok során elemzik részletesebben. “Azt feltételezzük, hogyha a bélben való probiotikus beavatkozás révén sikerül megállítani a gyulladást” – mondja Prof. Leblhuber, “akkor ennek védelmet kell nyújtania az agy azon degeneratív folyamatai ellen is, melyek az Alzheimer-kór hátterében állnak.”
A már bekövetkezett neurodegeneratív változásokon is lehetséges lenne még – speciális, a bélbarriert erősítő, gyulladáscsökkentő – szinbiotikumok alkalmazásával javítani.
Így öregszik az ember
Az öregedés természetes folyamat, amely az évtizedek során az egész testet és az összes szervet érint. Az előfordulás mértékét és idejét illetően egyéni különbségek vannak. Íme néhány korhoz köthető változás:
Szemek: Csökken a rövid távolsághoz (időskori távollátás), valamint a megváltozott fényviszonyokhoz való alkalmazkodás képessége. Ezek a leépülési folyamatok általában 40 éves kor körül kezdődnek.
Hallás: A hallás romlása – mind a szükséges hangerő, a kézzelfogható hangfrekvenciák, mind pedig a megértés szempontjából – általában a belső fül életkorral összefüggő változásaiból származik. A bosszantó zúgás (tinnitus) észlelése szintén gyakran társul az életkorral.
Szaglás, ízlelés és szomjúság érzet: Fokozatosan csökken annak képessége, hogy az egyén a szagok és az ízek között különbséget tudjon tenni. Időskorban ez csökkent étvágyhoz és kiegyensúlyozatlan étrendhez vezethet. A szomjúságérzet egyaránt csökken, ezért az idősebb emberek gyakran túl keveset isznak.
Csontok: A csontok minősége attól függ, hogy a csontsejtek felépülési és lebontási folyamatai mennyire kiegyensúlyozottak. Az életkor növekedésével a lebontás dominál, különösen, ha az egyénnél D-vitaminhiány áll fenn. A rendszeres testmozgás jelentősen késleltetheti ezt a folyamatot.
Agy: Az agysejtek száma fokozatosan csökken, az idegsejtek közötti jelátvitel alábbhagy vagy elvész. Emellett időskorban az idegsejtek szigetelő rétege is bomlani kezd, melynek következtében például csökken a több szimultán inger reakciójának és feldolgozásának képessége. Az agy azonban időskorban is trenírozható. A lebomlott vagy meghibásodott idegkapcsolatok funkcióit átvehetik másikak, vagy akár új agysejtek is képződhetnek.
A bőr vékonyabb és szárazabb lesz. Elveszíti a fehérjeszálakat – például a kollagént is – amelyek rugalmassá és nyújthatóvá teszik. Vízraktározási kapacitása is csökken, és a szubkután zsírszövet lebomlik.
Az izmok építése az életkor növekedésével lassabbá válik, mint fiatal korban, és a zsírraktározás is növekszik. A célzott edzés lassítja ezt a folyamatot; elvben az izomerő még időskorban is javítható.
Szív és keringés: A szív is izom. Az öregedési folyamat során az izomrostokat kötőszövet váltja fel, ami csökkenti ennek a szervnek a hatékonyságát.
Az immunrendszer egyre kevesebb védősejtet és antitestet termel, ennek köszönhetően növekszik a fertőzésekre való hajlam. Az ilyen betegségek idősebb korban gyakran súlyosabbak, mint a fiatal évek során, gyakrabban fordulnak elő szövődmények, ez többek között azért van, mert a bél károsodása negatívan befolyásolja az immunrendszert, melynek 80%-a a belekben található.
Bél és emésztés: Az életkor előrehaladtával a test mirigyei kevesebb hormont és emésztőenzimet termelnek, az étkezési szokások megváltoznak, és emellé még gyakran társul gyógyszerek tartós szedése is. Mindez megváltoztatja a bélflóra összetételét: a jótékony laktobacillusok és bifidobaktériumok száma csökken, a káros csírák elszaporodnak és károsan hatnak az emésztésre
