Időskori bélflóra
Demencia, az időskor csapása
Az orvosi kutatásban komoly fejtörést okoz az „időskori csapás”: vagyis a felejtés és a demencia. E betegség kezelésében továbbra is valódi áttörések várhatók. Az orvostudomány tudja a legjobban, milyen megelőző intézkedésekkel lehet kézben tartani vagy megállítani ezt a lappangó folyamatot. Itt a rangsor elején állnak pl. a társasjátékok, az olvasás, új nyelvek tanulása és a tánc is.
A tudományos szakirodalomban egyre gyakrabban jelennek meg bizonyítékok arról, hogy a bélflóra és a mikrobióm szerepet játszik az agy demenciális leépülési folyamataiban. Osztrák orvosok, például az egyetemi profasszor Dr. Friedrich Leblhuber élen járnak a kutatásban.
Prof. Leblhuber neurológiai és a pszichiátria szakembereként dolgozik Linzben, munkássága különösen a neuropatológiai folyamatokra fókuszál. “A mikrobiómkutatás fejleményei lenyűgözőek” – mondja a “Bauchgefühl” magazinnak adott interjúban, ez alatt többek között egy tudományos tanulmány eredményeit érti, amelyet a neves “Neural Transmission” tudományos folyóirat publikált. Ebben a kutatásban Linzi Állami Ideggyógyászati Klinika, az Innsbrucki Orvostudományi Egyetem és a németországi Limburgban található Biovis Intézet munkatársainak közös munkája analizálta a demens betegek gyulladásos markereit.
Agyunkat az idegnyaláb gyulladása is károsíthatja, többek között immár a demenciával való összefüggéseire is léteznek utalások.
A “csendes” gyulladás felfedezése
Hogyan működik? Specializálódott laboratóriumi módszerek és a géntechnológia teszi lehetővé pl. a betegek székletmintáinak elemzésével. Többek között ezekkel a módszerekkel analizálhatók az úgynevezett gyulladásos markerek. Ezek információt nyújtanak arról, hogy zajlanak-e (és ha igen, milyen mértékben) gyulladásos, de tünetmentes folyamatok a szervezetben. Mivel ma már számos adat utal arra, hogy összefüggés van a fertőzések és az agy leepülési folyamatai között, prof. Leblhuber és munkatársai megvizsgálták ezeket a paramétereket demenciában szenvedő betegeknél. “Eredményeink, melyek a tudományos világban nagy érdeklődésnek örvendtek, azt mutatják, hogy a székletben a megnövekedett gyulladásos paraméterek szignifikánsan fordított összefüggésben vannak a szérum alacsony triptofán-tirozin- és fenilalaninszintjével” – számol be a neurológus. „43 Alzheimer-kórban szenvedő beteg nyomon követése kivétel nélkül megfelelő eredményeket hozott: az alfa-1-antitripszin és a kalprotektin szintje – melyek paraméterei a gyulladásos folyamatoknak – jelentősen megnőtt. Ugyanakkor a gyulladáscsökkentő Faecalibacterium prausnitzii baktérium csökkent értéke minden esetben bizonyítható volt.”
A vírusok és más baktériumok elleni védekezésben az immunrendszer specifikus sejtek, például leukociták és limfociták armádáját használja.
A bélgyulladások gyengítik a bélbarriert. Ennek eredményeként a szennyező anyagok bejutnak a véráramba, és a gyulladásos sejtek behatolhatnak a test minden részébe.
Áteresztő bél
Ez bonyolultnak hangzik, és végül is valóban az. Az orvostudomány azonban már régóta ismeri a “csendes” fertőzések jelentőségét a betegségek előfordulásában. Így mutatták ki 1999-ben például, hogy a vérváladékban ugyanazok a gyulladásos anyagok vannak jelen mint a reumatikus gyulladással járó ízületekben, amelyek először blokkolják a szívkoszorúér-ereket, majd szívrohamhoz vezetnek. Az elmúlt tíz év kutatásai új tényezőt hoztak: a zavart szenvedett bél („áteresztő bél”) a megváltozott bélflórával és károsodott hámsejtekkel, valamint annak hatásaival a bél-agy tengelyre.
Az „áteresztő bél” magyar fordítása „lyukas bél”, orvosi értelemben pedig „zavart szenvedett bélbarrier”. Amikor a béltraktus nyálkahártyája a gyulladás miatt átjárhatóvá válik, a szennyező anyagok a véráramon keresztül az egész szervezetben elterjednek, beleértve a központi idegrendszert (KIR), és így az agyat is. A „áteresztő bél szindróma” kifejezést először az 1990-es években egy kiadványban említették, de akkor ez még többnyire kiegészítő és az alternatív orvoslásnak számított. Ez időközben alapvetően megváltozott. A sérült bélbarrier különböző betegségekkel való társulását – kezdve az elhízástól és a cukorbetegségtől a demencián keresztül egészen a lisztérzékenységig és a májkárosodásig – ma már a hagyományos orvostudomány is meglehetősen valószínűnek tartja.
Alzheimer-kór és bélflóra: A belek gyulladása megváltoztatja az agyat
Kiterítve a bélnyálkahártya több mint 400 négyzetméter tudna lefedni. Szabályozza a szervezetben a tápanyagok felszívódását és a potenciális kórokozók elleni védekezést. E mechanizmusok működése többek között valószínűleg a bélhámsejtek közötti „kötőanyagoktól”, az úgynevezett „sejtkapcsoló struktúráktól” függ. Amennyiben az immunrendszer komplex szignálláncában zavarok lépnek fel, abban az esetben a kórokozókat többé már nem ismerik fel, és a védekezési folyamatok kudarcot vallanak – a belek még azoknak az anyagoknak is átjárhatóvá válnak, amelyeknek nem lenne szabad a táplálékkal bejutniuk a szervezetbe: káros csírák, toxinok vagy allergének. A bélflóra változásai fontos szerepet játszanak ezekben a kóros folyamatokban.
Univ.-Prof. Dr. Friedrich Leblhuber, linzi neurológiai és pszichiátriai szakember (Linz)
Prof. Leblhuber elmagyarázza a gyenge immunrendszer központi idegrendszerre gyakorolt lehetséges hatásait: „Az áteresztő bél szindrómát helyi gyulladásos folyamatok okozzák. A gyulladásos sejtek véráramba jutása ezután a test más, perifériás régióiban is krónikus fertőzéseket okoz. A gyulladásos kaszkád valószínűsíthetően az autonóm idegrendszeren keresztül az agy központi ideggyulladásával fejeződik be, amely Alzheimer-kórban szenvedő betegeknél az egyik korai, észlelhető jelnek számít. Ez a folyamat már évtizedekkel az első tünetek megjelenése előtt elkezdődhet. Kiindulópontja az áteresztő bél, amelyet bizonyos paraméterek – például a székletben lévő kalprotektin megnövekedett koncentrációinak – elemzésével követhetünk nyomon. Egy svéd kutatócsoport egyértelműen állítja, hogy vizsgálataik szerint az Alzheimer-kór és más neurodegeneratív betegségek kialakulása a mikrobiómhoz köthető.”
Probiotikus beavatkozás
Prof. Leblhuber is valószínűnek tartja, hogy a speciális gyulladáscsökkentő probiotikus csírákkal végzett terápia óriási hatással lehet a gyulladásos folyamatokra. Ezt alátámasztó eredmények már elérhetők állatkísérletekből, valamint saját, betegekkel végzett vizsgálatokból. Nevezetesen, hogy a probiotikumok alkalmazása képes lehet megváltoztatni a génexpressziót az agykéregben és csökkentheti a gyulladást. Mivel a mikrobiómban bekövetkező változások és a gyulladással összefüggő károsodások egy olyan neurodegeneratív betegség során, mint az Alzheimer, már rendkívül korán jelentkeznek, a lehető legkorábban megkezdett probiotikus terápia hasznos lehet. Ezt a szakértők körében időközben széles körben elterjedt feltételezést jelenleg további tanulmányokban vizsgálják részletesebben. “Azt feltételezzük, hogyha a bélben való probiotikus beavatkozás révén sikerül megállítani a gyulladást” – mondja Prof. Leblhuber, “akkor ennek védelmet kell nyújtania az agy azon degeneratív folyamatai ellen is, melyek az Alzheimer-kór hátterében állnak.”
A már bekövetkezett neurodegeneratív változásokon is lehetséges lenne még – speciális, a bélbarriert erősítő, gyulladáscsökkentő – szinbiotikumok alkalmazásával javítani.
Így öregszik az ember
Az öregedés természetes folyamat, amely az évtizedek során az egész testet és az összes szervet érinti. Az előfordulás mértékét és idejét illetően jelentős egyéni különbségek vannak. Íme néhány a korhoz kapcsolódó legfontosabb változások közül:
Szemek: Csökken a rövid távolságokhoz (időskori távollátás), valamint a megváltozott fényviszonyokhoz való alkalmazkodás képessége. Ezek a leépülési folyamatok általában 40 éves kor körül kezdődnek.
Hallás: A hallás romlása – mind a szükséges hangerő, a kézzelfogható hangfrekvenciák, mind pedig a megértés szempontjából – általában a belső fül életkorral összefüggő változásaiból származik. A bosszantó zajok (tinnitus) észlelése szintén gyakran társul az életkorral.
Szaglás, ízlelés és szomjúság érzet: Fokozatosan csökken annak képessége, hogy az egyén a szagok és az ízek között különbséget tudjon tenni. Időskorban ez csökkent étvágyhoz és kiegyensúlyozatlan étrendhez vezethet. A szomjúságérzet egyaránt csökken, ezért az idősebb emberek gyakran túl keveset isznak.
Csontok: A csontok minősége attól függ, hogy a csontsejtek felépülési és lebontási folyamatai mennyire kiegyensúlyozottak. Az életkor növekedésével a lebontás dominál, különösen, ha az egyénnél D-vitaminhiány áll fenn. A rendszeres testmozgás jelentősen késleltetheti ezt a folyamatot.
Agy: Az agysejtek száma fokozatosan csökken, az idegsejtek közötti jelátvitel alábbhagy vagy elvész. Emellett időskorban az idegsejtek szigetelő rétege is bomlani kezd, melynek következtében például csökken a több szimultán inger reakciójának és feldolgozásának képessége. Az agy azonban időskorban is trenírozható. A lebomlott vagy meghibásodott idegkapcsolatok funkcióit átvehetik másikak, vagy akár új agysejtek is képződhetnek.
A bőr vékonyabb és szárazabb lesz. Elveszíti a fehérjeszálakat – például a kollagént is – amelyek rugalmassá és nyújthatóvá teszik. Vízraktározási kapacitása is csökken, és a szubkután zsírszövet lebomlik.
Az izmok építése az életkor növekedésével lassabbá válik, mint fiatal korban, és a zsírraktározás is növekszik. A célzott edzés lassítja ezt a folyamatot; elvben az izomerő még időskorban is javítható.
Szív és keringés: A szív is izom. Az öregedési folyamat során az izomrostokat kötőszövet váltja fel, ami csökkenti ennek a szervnek a hatékonyságát.
Az immunrendszer egyre kevesebb védősejtet és antitestet termel, ennek köszönhetően növekszik a fertőzésekre való hajlam. Az ilyen betegségek idősebb korban gyakran súlyosabbak, mint a fiatal évek során, gyakrabban fordulnak elő szövődmények, ez többek között azért van, mert a bél károsodása negatívan befolyásolja az immunrendszert, melynek 80%-a a belekben található.
Bél és emésztés: Az életkor előrehaladtával a test mirigyei kevesebb hormont és emésztőenzimet termelnek, az étkezési szokások megváltoznak, és emellé még gyakran társul gyógyszerek tartós szedése is. Mindez megváltoztatja a bélflóra összetételét: a jótékony laktobacillusok és bifidobaktériumok száma csökken, a káros csírák elszaporodnak és hátrányosan befolyásolják az emésztést.
