Székrekedés

A székrekedés sok ember számára jelent problémát, és néha jelentősen korlátozza életminőségüket. Itt arról olvashat, hogy kiket érint, hogyan jelentkezik a székrekedés, valamint milyen diagnosztikai és kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre.

Home - Bélpanaszok - Székrekedés

Tartalomjegyzék

Melyek a székrekedés tünetei?

Bár mindenkinek más-más gyakorisággal van székletürítése, székrekedésről akkor beszélünk, ha hetente kevesebb mint 3 székletürítés történik. Általában a székrekedésnek 2 típusát különböztetjük meg:

  • akut székrekedés (más néven „szituációs” vagy „rövid távú”)
  • krónikus székrekedés

Ki szenved székrekedéstől?

A nyugati világban körülbelül minden negyedik felnőtt szembesül a székrekedés problémájával. Egyre inkább a nők küzdenek székrekedéssel, de ez a probléma a csecsemőknél, kisgyermekeknél is jelentkező megterhelő téma. A várandós hölgyek is sokat szenvednek a székrekedéstől.

Székrekedés tünetei, székrekedés ellen, omni-biotic, probiotikum

Akut székrekedés

A rövid ideig tartó székrekedés nem betegség, hanem tünet, a szervezet jelzése arról, hogy valami nincs rendben a testben. Az orvostudomány akkor beszél székrekedésről, ha

  • a székletürítés kevesebb, mint heti 3 alkalommal fordul elő.
  • csak nagy erőfeszítéssel és nyomással történik.
  • a széklet kemény és darabos a bélben töltött hosszú idő miatt (lásd Bristol-Skála, 1. és 2. típus).
  • Egyéb panaszok gyakran jelentkeznek a beleken kívül is.

VS

Szorulás tünetei, szorulás ellen

Krónikus székrekedés

A krónikus székrekedés olyan székrekedés, amely legalább 3 hónapja tart, és az alábbi fő tünetek közül minimum kettő legalább minden 4. székletürítéskor jelentkezik:

  • nyomással történik
  • darabos vagy kemény széklet (Bristol-Skála, 1. és 2. típus).
  • Szubjektíven érzékelt nem teljes ürülés
  • Szubjektív lezártság érzése
  • Segítség a székletürítésben kézzel
  • heti háromnál kevesebb székletürítés
  • puha, formátlan széklet csak hashajtók hatására
  • Az irritábilis bél szindróma kizárása
A különbség a székrekedés kialakulásának sebességében és időtartamában rejlik!

Az akut székrekedés viszonylag gyorsan, azaz órákon vagy néhány napon belül jelentkezik, míg a krónikus székrekedés hosszabb idő (általában több mint 6 hónap) alatt alakul ki.

A székrekedés nagyon kemény széklettel, székelés közbeni fájdalommal, nem teljes ürítéssel és a bélnyílás elzáródásának érzésével jár. Ha székletürítéskor vér is található a székletben, ha erős hasi fájdalom, láz vagy székrekedés és hasmenés váltakozik, ezek „riasztó tünetek”, így azonnal orvoshoz kell fordulni.

Általánosságban elmondható, hogy székrekedés esetén ajánlott orvoshoz fordulni – különösen, ha az nem rövid távú.

szorulás gyerekeknél, bélrendszer, emésztés

Székrekedés gyermekeknél

Mi a helyes reakció a gyermekek emésztési problémáira? A kicsik gyakran nem szólnak, ha nem tudnak kimenni a mosdóba, és ennek számos oka lehet.

Mi okozhat székrekedést?

A székrekedés okai sokfélék lehetnek. Fontos, hogy általánosságban megértsük bélrendszerünk fiziológiáját: ennek a nagy izomcsőnek szüksége van egy bizonyos mennyiségű székletre, hogy megkapja a béltartalom továbbszállításához szükséges „impulzusokat”. Ha étrendünkből hiányoznak a duzzadó élelmi rostok és a szükséges folyadékok, hiányzik a szükséges székletmennyiség. Ha túl kevés a folyadékbevitel, a bél vizet von el a székletből, így a bél nehezen és tudja továbbszállítani azt, székrekedés a következmény.

A székrekedés egyéb kiváltó okai

A székrekedésnek ezeken az okokon (rostszegény étrend, csökkent folyadékbevitel) kívül azonban számos más kiváltó oka is van:

  • Mozgáshiány
  • Mentális megterheltség / stressz
  • Testi / szervi okok (pl. medencefenék változása, aranyér, bélrendszeri változások, bőrszakadások a végbélnyílás környékén (anális repedések), szűkületek a bélrendszerben stb.).
  • Az anyagcsere / hormonháztartás zavarai (pl. pajzsmirigy alulműködés, cukorbetegség, terhesség).
  • Gyógyszeres károsodás (pl. kalcium- és alumíniumtartalmú készítmények gyomorégésre (savlekötők), antidepresszánsok, vízhajtók, magas vérnyomás elleni gyógyszerek (pl. béta-blokkolók), ópiátok (erős fájdalomcsillapítók vagy a kodein nevű köhögéscsillapító) stb.)
  • Neurológiai okok miatt lecsökkent bélmozgás (pl. szklerózis multiplex, cukorbetegség, Parkinson-kór stb.).
  • Az elektrolitegyensúly zavarai (pl. káliumhiány, gyakran túlzott hashajtóhasználat esetén is).
Daganatos betegség, probiotikum, székrekedés, szorulás, szorulás ellen, melyik probiotikum

Székrekedés mint a kemoterápia mellékhatása

A rákban szenvedőknek a műtét mellett általában kemoterápiát vagy sugárterápiát ajánlanak. A jobb tolerálhatóság érdekében alkalmazott terápiák optimalizálása ellenére az olyan kellemetlen mellékhatások, mint a székrekedés vagy a hasmenés nem mindig kerülhetők el. Különösen a kemoterápia előtt a kezelés előnyeit össze kell vetni a lehetséges mellékhatásokkal.

Maga a rák, de az alkalmazott terápiák is okozhatnak székrekedést. Mivel azonban ezek a terápiák életmentőek és enyhítik a betegség okozta tüneteket, a székrekedés nem vezethet a kezelés megszakításához. Azok, akiknek mindig is emésztési problémáik voltak, általában hajlamosabbak a székrekedésre a kemoterápia alatt. Az akut székrekedés azonban bármelyik beteget érinthet függetlenül attól, hogy korábban voltak-e emésztési problémái vagy sem.

A székrekedést gyakran a hosszú ideig tartó ágynyugalom, a mozgáshiány és a gyógyszeres kezelés okozza. Különösen az érzéstelenítők, a görcsoldó és depresszió elleni gyógyszerek, a nyugtatók, a fájdalomcsillapítók és az izomlazítók hatnak székrekedésre, mivel gátolják a bél természetes mozgását. A rostszegény táplálkozás, a folyadékhiány, az idegesség és a depresszió szintén oka lehet a rákos betegek székrekedésének.

Hogyan lehet diagnosztizálni a székrekedést?

Minden diagnózis elején a kórtörténet ismertetése van: egy részletes beszélgetés az orvossal. Az orvos számos kérdést fog Önnel átbeszélni.

  • Szerves bélbetegségek jelenléte
  • Egyéb betegségekre, pl. neurológiai rendellenességekre (pl. Parkinson-kór, sclerosis multiplex, diabéteszes idegbetegség (neuropathia) stb.) vonatkozó kérdés.
  • Családtörténeti kérdések (betegségek jelenléte a családban)
  • Székletgyakoriság, széklet színe és állaga
  • Táplálkozási szokások: evés és ivás
  • Kísérő tünetek, mint például fájdalom és puffadás
  • Kérdések a szedett gyógyszerekről, amelyek hatással lehetnek a bélmozgásra.
  • A pajzsmirigyműködés ellenőrzése

A kórtörténet felvétele után az orvos fizikális vizsgálatot végez, megnézi a végbélnyílást és megtapogatja vagy meghallgatja a hasüregét. A székletminta információt nyújt az emésztési rendellenességekről és a bél bakteriális kolonizációjáról. A székletet rejtett (okkult = nem látható) vérre is megvizsgálják.

A laborban elemzik a vérképet (pajzsmirigyhormonok, elektrolitok, például nátrium, kálium, kalcium). Ha ezek az értékek a normál tartományon belül vannak, ha a beteg 50 évnél fiatalabb, és ha a kórtörténetben nem lehetett figyelmeztető jeleket (akut székrekedés, fogyás, vér a székletben, fáradtság) kimutatni, akkor a funkcionális székrekedés kezelése megkezdhető.

Krónikus székrekedés esetén a vizsgálat részletesebb lesz, és az orvos javasolhatja végbéltükrözést, illetve vastagbélbetegségek gyanúja esetén kolonoszkópiát.

Egyéb lehetséges diagnosztikai intézkedések:

  • A teljes has ultrahangos vizsgálata (szonográfia)
  • A bél radiológiai vizsgálata (röntgenfelvétel), ma már többnyire
  • komputertomográfia (CT) a vastagbél meghatározására
  • Átfutási idő (az az idő, amely alatt az étel áthalad a bélrendszeren).

Ha a székrekedésnek szerves oka van, először az alapbetegséget kell kezelni. Ha a székrekedésnek nincs olyan egyértelmű oka, amely lehetővé tenné az ok-okozati kezelést, először általános intézkedéseket kell alkalmazni a székrekedés megszüntetésére.

Hogyan kezelhető a székrekedés?


A székrekedés kezelése nagyon gyakran együtt jár az életmód megváltoztatásával:
  • Táplálkozási szokások megváltoztatása: A magas rosttartalmú élelmiszerek, mint például a teljes kiőrlésű kenyér, datolya, barna rizs stb. megduzzasztják a székletet és támogatják a bélműködést. A legjobb, ha az élelmi rostok adagját lassan emeljük, mivel eleinte további kellemetlenségekkel (hasi fájdalom, puffadás) kell számolni, amíg a belek alkalmazkodnak.
  • Változtasson az ivási szokásokon: Ez serkenti a bélműködést. Különösen hatékony: reggel éhgyomorra igyon meg egy pohár vizet.
  • Több testmozgás: Legyen szó kerékpározásról, úszásról, futásról vagy nordic walkingról, a testmozgás a siker egyik kulcsa, ha a bélműködés serkentéséről van szó.
  • Alakítson ki rutint! Székletürítés: Ne nyomja el a székelési ingert! Szoktassa újra a bélműködést a rendszeres WC-használathoz. A béltréning rendszerességet visz a napi rutinba.

  • Vastagbélmasszázs és kiegészítő terápiák: A vastagbél mentén az óramutató járásával megegyező irányban végzett hasi masszázs serkenti a bélműködést. Napi öt perc elegendő. Légzőgyakorlatok, jóga, shiatsu, hagyományos kínai orvoslás (TCM), has- és medencefenék-erősítés, valamint a láb-, fenék- és ágyéki gerinc izmainak lazítása és kötőszöveti masszázsok (nyirokdrenázs, lábreflexológia) is alkalmazhatók.
  • Probiotikum: A különböző probiotikus baktériumokra nagy számban van szükségünk a bélrendszerünkben, mivel ezek tovább bontják és hasznosíthatóvá teszik a szervezetünkben lévő táplálékot. Ha a bél baktériumflórája csökken és károsodik (pl. gyógyszerek (antibiotikumok), stressz vagy egészségtelen táplálkozás miatt), erjedési vagy rothadási folyamatok indulnak be, amelyek károsíthatják és lelassíthatják a bélműködést. A sérült bélflóra felépítéséhez és regenerálásához a nagy aktivitású csíratörzseket tartalmazó probiotikumok alkalmazása ajánlott. Védik a bélnyálkahártyát, elősegítik az anyagcsere-folyamatokat, fokozhatják a székletürítési gyakoriságot, javíthatják a széklet állagát és lerövidíthetik a táplálék tartózkodási idejét a bélben.

Otthoni gyógymódok és természetes segítség a székrekedés ellen

  • A szilva, a füge és más gyümölcsök (friss vagy szárított), valamint a savanyú káposzta (zöldségként vagy gyümölcslében) serkentik a bélműködést. A papaya különösen jó hatással van a székrekedés tüneteire. A papaya különösen kíméletes és gondos kivonással tartósított emésztést szabályozó enzimjei növelik a belek mozgékonyságát és harmonizálják az emésztési tevékenységet. A gyógyszertárában szívesen adnak tanácsot a forgalomban lévő ilyen jellegű termékekről!
  • Az olyan élelmi rostok, mint a lenmag, az útifű maghéj és a korpa térfogatnövelő és duzzasztó anyagok, amelyek a (bélből származó) víz felszívódásával megduzzadnak; növelik a táplálékpép térfogatát, a bélfal megnyúlik, és a bél mozgékonyságát serkentik. Az elegendő folyadékbevitel feltétlenül szükséges.
  • A kávé serkentheti a székletürítési reflexet is.
  • A mozgás nagyon hasznos lehet székrekedés esetén! Ugyanis serkenti a bélműködést és ezáltal a rendszeres székletürítést is, ha a testmozgás a napi rutin részévé válik.
  • Béltorna – A mozgás általában serkenti a bélperisztaltikát. Van egy gyakorlat, amely kifejezetten erre alkalmas: feküdjön a hátára, és húzza a térdeit a mellkasához, majd nyújtsa ki a lábait újra. Ismételje meg 10-szer, majd tartson rövid szünetet. Összesen négyszer ismételje meg ezt a gyakorlatot.
  • Igyon sokat! Valószínűleg ez a leggyakoribb válasz arra a kérdésre, hogy mi segít a székrekedés ellen. Ha ugyanis a béltartalom nagyon szilárd és csak lassan mozog, a több folyadék segíthet. Naponta legalább 2 liter vizet érdemes fogyasztani.
Gyógyszerek, bélbaktérium, probiotikum, hasmenés, székrekedés, szorulás

Székrekedés elleni gyógyszeres kezelés

Ha a fenti intézkedések nem segítenek kellőképpen, orvosi felügyelet mellett rövid távon hashajtók (pl. Glauber-só, Epsom-só, laktulóz vagy szenna levél, aloe kéreg, ricinusolaj, biszakodil, nátrium-pikoszulfát) is alkalmazhatók. Itt azonban óvatosságra van szükség, és figyelembe kell venni a hosszú távú használat mellékhatásait, pl. a túlzott káliumveszteség miatti szívritmuszavarokat.

A káliumhiány, amelyet gyakran a hashajtókkal való visszaélés is kivált, súlyosbíthatja a székrekedés tüneteit. A prokinetikumok segítik a bélmozgást. Ily módon az ételmaradékok gyorsabban „eltűnnek” és kiválasztódnak. Figyeljen a mellékhatásokra!